Ne hagyd szó nélkül!

Krisz és én december elején ismertük meg egymást. Nem volt olyan különös első találkozás, amikor forr a levegő és izzik minden körülötted. Ugyanis mi ketten egy csetportálon szedtük fel egymást egyéjszakás kalandra. Nem akart egyikünk sem többet annál, mint ami azon az estén történt: csak egy eszméletlen jó szexet (és ez össze is jött). Arra már nem emléxem, hogy ő kattintott rám, vagy én őrá, de minden úgy zajlott, mint ahogy ilyenkor történni szokott. Találkoztunk, röviden beszélgettünk és a lényegre tértünk. Ezután ő hazament (ugyanis ő jött hozzám).

Na és ekkor történtek olyan dolgok, amik nem szoktak velem megesni az egyéjszakás kalandjaim után. A menet általában az, hogy én automatikusan letiltom őket, hogy ne beszélgessek többet velük, illetve, ha még egyszer egymásra akadnánk, akkor jelezzen az MSN, hogy ő már ismerősöm. De Kriszt nem töröltem, sőőőt, felmentem MSN-re, hogy megnézzem, esetleg ő is ott van-e. És ott volt. Beszélgettünk még órákon keresztül és végülis akkor ismertük meg egymást. Én sokkal óvatosabb vagyok ilyen téren, ugyanis nem mondom meg az igazi nevem és még egy másik MSN-címem is van direkt erre a célra. Így a valódi nevemet csak hetekkel később tudta meg.

A hosszú beszélgetés után egy hétig nem jelentkezett. Én nem szeretem, ha valaki felültet (annak ellenére, hogy én csináltam már ilyet), ezért ráírtam, hogy miért nem tudja megmondani, hogy ennyi volt. Később kiderült, hogy 40 fokos lázban égett és alig bírt megmozdulni, ezért is nem volt MSN-en. Őszintén szólva örültem, hogy nem dobott ki.

Mikor meggyógyult én akkor éppen haza kellett utazzak a Balatonra, mert rég nem voltam otthon sem. De mikor visszajöttem vasárnap, akkor már tudtunk találkozni. Nem vagyok szexmániás, de szeretem a szexet. Krisz viszont beszélgetést kezdeményezett és ha eddig úgy éreztem, hogy találtam valakit, akivel jókat lehet szexelni ezután, akkor ott abban a pillanatban kezdtem rájönni, hogy ez a fiú érdekes és jópofa is. Hosszan beszélgettünk mielőtt ágynak estünk volna. Innen egymást követték a napok és egyre sűrűbben találkoztunk.

A fordulópont nekem akkor jött el, amikor megkért, hogy aludjak nála. Eddig nem szoktam másnál aludni, és nem is nagyon ment, ezért finoman elmondtam ezt neki és aznap még hazajöttem. Magamban meg kellett emészteni ezt a dolgot és átgondolni, de úgy gondoltam, hogy túl sokat filózok ezen és ez nem mindig jó, ezért másnap már nála aludtam. Nagyon jó volt.

Karácsony előtt Prágába utaztam a családommal, így ott csak telefonon tartottuk a kapcsolatot. Minden nap SMS-eztünk és egyszer egy nap beszéltünk is. Nagyon hiányzott, pedig akkor csak 2-3 hete ismertem meg.

Én a családommal töltöttem a karácsonyt, de 23-án este még tudtunk találkozni. Krisz a szilvesztert nem Pesten töltötte, hanem külföldön néhány barátjával, ezért még az indulás előtt újra Pesten voltam, hogy láthassam.

Hihetetlen, de mégis igaz, hogy így ismerkedik meg két ember. A kémia lassan kialakult és beleszerettem. Még az is nekünk kedvez, hogy három utcával arrébb lakik, így nem kell arra időt fordítani, hogy átmenjünk egymáshoz. Ez a jó a belvárosban.

A külön töltött kis idő alatt mindketten át tudtuk gondolni, hogy mit is szeretnénk egymástól. Nekem ez az első komoly kapcsolatom és Ő is azt mondja, hogy így még nem érzett senki iránt. Szóval január óta hivatalosan is együtt vagyunk. Hogy ez mit takar, az a mi esetünkben elég különös, de nekem elég, hogy csak én kellek neki és nekem is csak ő.

Nem járunk természetesen kézen fogva az utcán, mert ez még nem ebbe az országba való, de aki fontos nekem az tudja, hogy ő az én barátom/pasim.

folyt. köv.

Régen írtam ide bejegyzést. Már abban sem vagyok biztos, hogy van-e valaki, aki még olvassa ezt a blogot, mindenesetre újra belefogok és megpróbálok ebből megint rendszert csinálni.

Továbbra is az életemről és a gondolataimról szeretnék ide írni, meghallgatva a véleményeket és mások tapasztalatait.

Utoljára ott fejeztem be, hogy éppen gyakorlaton ültem egy állami cégnél. Nos annyi változott azóta, hogy azután kipróbáltam egy másik céget is, ahol szintén egy hónapig voltam gyakornok és végül szeptember óta ennél a cégnél vagyok alkalmazásban. Mivel a diplomám még nincs meg, de nagyon hajtok rá, hogy meg legyen, és csúsztatnom kellett egy évet, ezért csak jövőre kaphatom meg (persze addig még hosszú az út). Nem akartam csak úgy eltölteni ezt az időszakot, ezért akartam dolgozni. Így most már teljesen önellátó és önfenntartó vagyok, ami engem megelégedettséggel tölt el.

December óta már a mono-, duo-, poli- probléma is megoldódott, hiszen találkoztam egy nagyon helyes és kedves sráccal, akibe már teljesen beleszerettem.

Szerdán lesz két hete, hogy gyakorlaton vagyok az egyik legnagyobb állami cégnél. Normális nem vagyok, hiszen nem kellett a diplomámhoz gyakorlatot szerezzek, de nekem kedvem volt egy kicsit dolgozni és legfőképpen referenciákat szerezni, hiszen, aki járatos a van-egy-diplomám-és-most-dolgozni-akarok szituációban az tudja, hogy az egyetemi diploma mellett még 3 év szakmai tapasztalatot is kérnek a cégek (amit talán az Ecseri piacon tudok megvenni).

Egy árva kanyit sem kapok ezért a hónapért (mert csak júliusban vagyok itt), de azért nem bántam meg, hogy itt vagyok. Legalább hasznosan telnek a napjaim. A munkába nem halok bele (és ezt néha tényleg sajnálom, mert szívesen dolgoznék többet, hiszen néha uncsi a semmittevés)

A munkatársak nagytöbbsége nagyon rendes. Főleg lányok vannak itt, hiszen a pénzügyi részen dolgozok, így ez nem olyan meglepő. Ezek a lányok nagyon csinosak is, amit csak úgy mellékesen jegyzek meg.

Van cserfesszájú, nagyonjófej, aki mindent elmesél arról a pasiról, akivel alig egy hónapja van együtt, és nem zavarja, hogy nekem mondja el. És engem sem zavar, hogy elmondja. Szinte bármiről lehet vele beszélgetni. Van olyan lány is, aki elsőránázésre olyan, hogy megtartom a három lépés távolságot, de azután be kellett látnom, hogy a szép és vonzó lányokról alkotott sztereotípiám (miszerint az ilyen típusú csajok valószínűleg ridegek is) megdőlni látszik. És én ennek nagyon örülök. A sztereotípiák arra valók, hogy döntögesség őket. Van olyan is, aki első pillanattól mosolyog és minden pillanatban azt sugározza magából, hogy minden szuper. Van büdös lány is, akit nem nagyon bírnak a többiek. És én sem vagyok oda érte. Ő csak egy hónapja van itt, és még próbaidőn van, de már mindent kritizált, amit lehet. Szóval nem a kedvencem, de szerencsére nem vagyunk egy szobában.

A főnök nagyon rendes. Olyan típusú nő, aki az elején megtartja a kellő távolságot, de amint megismer, már minden korlát felborul, és belazul. Most már belazult. Nem tartott olyan sokáig , mint első nap gondoltam.

És... És...

Ami a legnagyobb hír...

Hogy kaptam állásajánlatot a cégnél egy hét után.

Nem kis dolog. Így még pénzt is kapnék. Szeretek itt dolgozni. Van légkondi, jófejek az emberek, közel van a lakáshoz és állami cég. Választ még nem adtam, de azért örülök, hogy elindultam a dolgos emberek útján.

Így most az MSc előtt egy kicsit még pénzt is keresek. Szükségem is van rá, mert most a legújabb tervem az, hogy Bécsben szeretnék lakni. Azóta a szombat óta szinte alig tudok másra gondoni. Persze ez még egy olyan messzi álom, mint az egyetem vége, de legalább a terv megvan. Ha látom a célt, akkor az út már szinte gyerekjáték. Erre szokták mondani, hogy

A cél szentesíti az eszközt

de jó lenne ha azok az eszközök bizonyos korlátok között maradnának. Mára ennyit a közhelyekről, már ez az egy is nagyon zavar, de most ide kellett.

Nem akarok semmit elkiabálni, de szívesen venném, ha augusztusban már aláírhatnám a szerződésemet, és akkor szeptembertől már dolgozhatnék is, addig pedig vissz van még az augusztus, ami egy másik gyakorlat egy másik cégnél.

Xoxo

Komolyan azt gondoltam, hogy a 26 éves unokatesóm egy felvilágosult és haladó szellemű fiatal srác. Tévednem kellett... Persze nem minden dologban nem értünk egyet, de van egy csomó dolog, amiben tök ellentétes a véleményünk. Ez persze szerintem nagyon jó dolog, mert senkitől nem várom el, hogy mindenben ugyanazon az állásponton legyen, mint én. Az mennyire sz@r lenne. Bár úgy gondoltam, hogy néhány dolog evidens, úgy tűnik tévednem kellett.

Szóval 26 éves a srác, és már 7 éve van egy barátnője, akit nagyon szeret. Tök szerencsés, én azt vallom, mert mindig, ha róla beszél, csillog a szeme és szinte mindig mosolyog. Ő úgy érzi, hogy megtalálta élete szerelmét, akivel meg szeretne öregedni. Ki akarhat ennél többet? De amennyire úgy gondolja, hogy párban élni a legjobb dolog a világon, annyira lenézi a szingli embereket. Főleg a pasikat. Mert azok a pasik nem tudják komolyan venni az életet és csak meg akarják dugni a csajokat és továbblépni - gondolja ő.

Nem tudtam hova tenni ezt a megjegyzést, mert egy ilyen kijilentést nem vártam volna tőle. Vagyis minden pasi, akinek nincs barátnője, az csak azért nem is akar, hogy minél több csajt dugjon meg, és minél komolytalanabb életet éljen!? Na ne már. Ez akkora hülyeség, amekkorának hangzik.

Mai rohanó világunkban az életbenmaradás mellett a párkeresés is egyfajta küzdelem és kihívás. Hiába élek egy 2-3 milliós városban, nem sokkal könnyebb megtalálni azt az embert, akit el tudok hosszútávon viselni, akit tudok szeretni, akivel jó elmenni vacsorázni, vagy bemutatni a haveroknak. Vajon mi emberek lettünk válogatósabbak, vagy a világ változott meg? Régen is ennyire macera lett volna nagyapáinknak megtalálni nagyanyáinkat, ha nem segítettek volna be a szülők a párválasztásba? Nekünk is kellene egy kis löket. De kitől? És az mire lenne jó?

Ez a fenenagy szabadság oda vezet, hogy néha 30-35 évesen is egyedül vannak az emberek. De ezt a szabadságot és nem adnám fel. Nekem így jobb, mintha megmondanák, hogy ezzel vagy azzal a lánnyal (ill. fiúval) kell leélnem az életem. Még a feltételezés is nevetséges.

Nem sikerült megmagyaráznom az unokatesómnak, hogy ő mennyire szerencsés. 19 évesen megtalálta azt a lányt, akibe 6 év után is halálosan szerelmes. (Én mit csináltam 19 évesen? Akkor még a tesóm sem tudta, hogy meleg vagyok. Szóval sokat nem tudtam felmutatni.) Ez nem olyan egyszerű, neki mégis sikerült. De van-e joga ítélkezni bárki felett is? Persze, hogy nincs. Főleg nem olyan témában, amiben nincs is tapasztalata, mert az aki 19 éves koráig szingli volt, az nem tekinthető olyan embernek, akinek tapasztalata van a szingliség terén.

Én nem vagyok a konzervativizmus ellen, de néha úgy érzem, hogy hátráltatja néha az embereket. W úgy gondolja, hogy már itt az ideje megkérni a kezét, és feleségül venni. Ehhez először termet kell foglalni, fotóssal egyezetetni és a sok izét megcsinálni, ami öröm is lehet, de ami akár meg is keserítheti az esküvői előkészületeket. Persze W ezzel kezdi a szervezést, megkérni majd ráér később. Így jövő júniusban esküvőre megyek. Lesz, ami lesz.

Nem tudom, mennyire sikerült megvilágosítanom a problémámat, és az is lehet, hogy csak én nem értem ezt a felfogást, bár remélem azért kicsit sikerült. Még egy példa arra, hogy mennyire különbözőek az emberek. Szerencsére.

Most hétvégén tartották Bécsben a "Szivárvány" felvonulást, ami - mondanom sem kell - az ottani melegfelvonulás volt. Volt szerencsém pont ott lenni, de ez csak nagyon a véletlen műve volt, de nagyon örültem neki.

Úgy volt, hogy vagy azon a hétvégén, vagy a most következőm megyünk ki egy kicsit várostnézni, és csak áldom a szerencsémet, hogy ezt a napot választottam.

A város mindig lenyűgöz. Nemcsak szép, hanem tiszta, és nagyon kevés (sokkal kevesebb) a büdös ember. Mindenkinek vagy jó illata van, vagy nincs is szaga, és ez már klasszisokkal jobb, mint nálunk. Persze tudom, hogy a szomszéd nője mindig zöldebb, de ez tényleg zöld.

Éppen a Stadtpark-ban pihentettük a lábunkat, mert mindehova gyalog mentünk, amikor felfigyeltünk arra, hogy iszonyatosan hangos és tuc-tuc zene szól. Alapjáraton nem ülök le ilyen zenét hallgatni, de van olyan szitu, amikor jó erre bulizni. Kiváncsian mentünk oda, hogy lássam, miről van szó, és nagyon szomjasak voltunk, így elsősorban a "Getränke" felirat vonzott. Ekkor tűnt fel, hogy milyen szuper színes autól vannak, és mennyi a rikítóan öltöző ember. Láttam néhány női ruhába bújt pasit, de ez Bécsben nem kelt akkora megrökönyödést.

Ami miatt nem gondoltam meleg felvonulásra, az a rendőrök és kordon hiánya volt. Soha nem voltam még ezelőtt nyugati országban rendezett megmozduláson, előttem csak a negatív magyar példa lebegett. Nem hittem el a szememnek. Úgy képzeljétek el, hogy egy darab rendőr sem volt ott azért, mert a vonulókra vigyázott. Néhány egyenruhás valóban rohangált fel-alá, de csak azért, hogy az autókat elirányítsák, hiszen a legforgalmasabb úton vonultak keresztül, mégsem hallottunk egyetlen dudálást vagy anyázást a kocsikból. Az emberek azért voltak ott, mert kiváncsiak voltak, és senki nem azért, hogy bárkit is bántson. Még most is alig hiszem el, pedig ott voltam.

Babakocsival sétáló anyukák és nagymamák, párok és családok, akik kimozdultak, hogy megmozgassák a végtagjaikat a szombati ebéd után. Nem az ellenszenv, hanem a kiváncsiság hajtotta őket. Hiszen sok az olyan ember, aki soha nem találkozik életében (vagy legalábbis azt hiszi) olyannal, aki másként gondolkodik. Ezek a látogatók nem állnak ellenségesen a helyzethez, hanem próbálják megismerni (próbálnak megismerni minket).

Több jele is volt a város különböző pontjain annak, hogy ez a nap más, mint a többi. Például, ami a legfurcsább (és legörömtelibb volt), hogy a villamosok eleján az egyik osztrák zászlót kicserélték a szivárvány zászlóra. De minden egyes villamoson. ezenkívül rengeteg házon ott volt a zászló. Volt egy ház, amelyiken egy legalább nyolc méter hosszú zászló lógott.

Kétszer futottunk bele a menetbe, mert sajnos nem ezért mentünk ki, így más teendőnk is akadt. Másodszorra már a valódi menetet (nem csak az előkészületeket) láttuk. Legalább háromszor akkora volt a sor és mindenki érdeklődve figyelt. Van, aki odament egy fotó erejéig (többek között én is). Mert meg kell valljam volt mit nézni. Nagyon sok olyan pasi volt, aki miatt kifordyítottam a nyakam, ha elment mellettem.

A húgom rendszeresen rácsodálkozik, hogy mennyivel nagyobb arányban vannak jó pasik a melegek között, mint ha az összes pasit néznénk. És ez így van. Szerencsére. Szerencsénkre.

Sokat gondolkodtam azóta, és még most is gyakran jár az agyom azon, hogy vajon nálunk mikor jön el ez a fajta felvonulás. Nem akarom azt, hogy azért legyen szenzáció a meleg felvonulás, mert egy profi fotós csinált egy tökéletes képet arról, hogy egy ellenérzőnek sikerült fejbedobnia egy meleg pár egyik tagját egy kővel. Nálunk ez van, és ez ellen kell dolgni. Hiszem, hogy egyszer sikerül, de addig irigykedve nézem a nyugati példát.

Vagy nem csak nézem, hanem részt veszek benne.

Esküszöm nem értem a nőket.

Persze a legkevésbé sem az én feladatom megérteni őket, de valami logika csak van bennük. Biztos, hogy van, csak én nem találom.

Előre szólok, hogy ezt a bejegyzést félrészegen írom, és persze nem vonatkozik minden nőre. A lányok, akikről szó van: a két legjobb barátom.

Már kezdek abban biztos lenni, hogy máshogy működik az agyunk nekünk férfiaknak, és a nőknek.

Ági alig iszik alkoholt, szinte soha, de nagyon szeret bulizni, és célkitűzése megtalálni a tökéletes pasit. Ezért a célért még attól sem riad vissza, hogy internetes ismerkedő oldalakon keresgéljen magának párt. Volt már jópár kalandja; egy élmény volt hallgatni is. Ha van a lúzereknek gyűjtőhelye, akkor az ott van, vagy ő mindig megtalálja a "legjobb" választást. Vagyis eddig még nem sikerült összeszednie a  nagyŐt.

Barbara teljesen más. Bulizik, élvezi az életet és a szembejövőnek megadja az esélyt. Ez persze nem jelenti azt, hogy szembejött volna Ő. Mindenesetre ez a hozzáállás jobban tetszik nekem.

A mai témámat az ihlette, hogy mennyire nem veszik észre, hogy jópasiból rengeteg van - a legnagyobb sajnálatomra a legtöbb heteró. Én alig bírom forgatni a nyakam, hogy minden szépet lássak.

Ma például a Szigeten nem tudtam levenni a szemem egy srácról. Annyira jól nézett ki, hogy csak bámultam a fenekét, ahogy feküdt a fűben. Este a Gödör tele volt. Tele volt emberekkel, így már csak a nagy számok törvénye miatt is kötelező a jó pasik jelenléte.

De a lányok mindig másfele néznek.

Ez persze nem így van. Csak ők mást/másokat néznek, hiszen az ízlésünk sem lehet egyező. Szerencsére.

Szóval sok jó pasi kis helyen is elfér, de egy most már igazán elférhetne szorosan a közelemben is.

Xoxo