Most hétvégén tartották Bécsben a "Szivárvány" felvonulást, ami - mondanom sem kell - az ottani melegfelvonulás volt. Volt szerencsém pont ott lenni, de ez csak nagyon a véletlen műve volt, de nagyon örültem neki.

Úgy volt, hogy vagy azon a hétvégén, vagy a most következőm megyünk ki egy kicsit várostnézni, és csak áldom a szerencsémet, hogy ezt a napot választottam.

A város mindig lenyűgöz. Nemcsak szép, hanem tiszta, és nagyon kevés (sokkal kevesebb) a büdös ember. Mindenkinek vagy jó illata van, vagy nincs is szaga, és ez már klasszisokkal jobb, mint nálunk. Persze tudom, hogy a szomszéd nője mindig zöldebb, de ez tényleg zöld.

Éppen a Stadtpark-ban pihentettük a lábunkat, mert mindehova gyalog mentünk, amikor felfigyeltünk arra, hogy iszonyatosan hangos és tuc-tuc zene szól. Alapjáraton nem ülök le ilyen zenét hallgatni, de van olyan szitu, amikor jó erre bulizni. Kiváncsian mentünk oda, hogy lássam, miről van szó, és nagyon szomjasak voltunk, így elsősorban a "Getränke" felirat vonzott. Ekkor tűnt fel, hogy milyen szuper színes autól vannak, és mennyi a rikítóan öltöző ember. Láttam néhány női ruhába bújt pasit, de ez Bécsben nem kelt akkora megrökönyödést.

Ami miatt nem gondoltam meleg felvonulásra, az a rendőrök és kordon hiánya volt. Soha nem voltam még ezelőtt nyugati országban rendezett megmozduláson, előttem csak a negatív magyar példa lebegett. Nem hittem el a szememnek. Úgy képzeljétek el, hogy egy darab rendőr sem volt ott azért, mert a vonulókra vigyázott. Néhány egyenruhás valóban rohangált fel-alá, de csak azért, hogy az autókat elirányítsák, hiszen a legforgalmasabb úton vonultak keresztül, mégsem hallottunk egyetlen dudálást vagy anyázást a kocsikból. Az emberek azért voltak ott, mert kiváncsiak voltak, és senki nem azért, hogy bárkit is bántson. Még most is alig hiszem el, pedig ott voltam.

Babakocsival sétáló anyukák és nagymamák, párok és családok, akik kimozdultak, hogy megmozgassák a végtagjaikat a szombati ebéd után. Nem az ellenszenv, hanem a kiváncsiság hajtotta őket. Hiszen sok az olyan ember, aki soha nem találkozik életében (vagy legalábbis azt hiszi) olyannal, aki másként gondolkodik. Ezek a látogatók nem állnak ellenségesen a helyzethez, hanem próbálják megismerni (próbálnak megismerni minket).

Több jele is volt a város különböző pontjain annak, hogy ez a nap más, mint a többi. Például, ami a legfurcsább (és legörömtelibb volt), hogy a villamosok eleján az egyik osztrák zászlót kicserélték a szivárvány zászlóra. De minden egyes villamoson. ezenkívül rengeteg házon ott volt a zászló. Volt egy ház, amelyiken egy legalább nyolc méter hosszú zászló lógott.

Kétszer futottunk bele a menetbe, mert sajnos nem ezért mentünk ki, így más teendőnk is akadt. Másodszorra már a valódi menetet (nem csak az előkészületeket) láttuk. Legalább háromszor akkora volt a sor és mindenki érdeklődve figyelt. Van, aki odament egy fotó erejéig (többek között én is). Mert meg kell valljam volt mit nézni. Nagyon sok olyan pasi volt, aki miatt kifordyítottam a nyakam, ha elment mellettem.

A húgom rendszeresen rácsodálkozik, hogy mennyivel nagyobb arányban vannak jó pasik a melegek között, mint ha az összes pasit néznénk. És ez így van. Szerencsére. Szerencsénkre.

Sokat gondolkodtam azóta, és még most is gyakran jár az agyom azon, hogy vajon nálunk mikor jön el ez a fajta felvonulás. Nem akarom azt, hogy azért legyen szenzáció a meleg felvonulás, mert egy profi fotós csinált egy tökéletes képet arról, hogy egy ellenérzőnek sikerült fejbedobnia egy meleg pár egyik tagját egy kővel. Nálunk ez van, és ez ellen kell dolgni. Hiszem, hogy egyszer sikerül, de addig irigykedve nézem a nyugati példát.

Vagy nem csak nézem, hanem részt veszek benne.