Komolyan azt gondoltam, hogy a 26 éves unokatesóm egy felvilágosult és haladó szellemű fiatal srác. Tévednem kellett... Persze nem minden dologban nem értünk egyet, de van egy csomó dolog, amiben tök ellentétes a véleményünk. Ez persze szerintem nagyon jó dolog, mert senkitől nem várom el, hogy mindenben ugyanazon az állásponton legyen, mint én. Az mennyire sz@r lenne. Bár úgy gondoltam, hogy néhány dolog evidens, úgy tűnik tévednem kellett.
Szóval 26 éves a srác, és már 7 éve van egy barátnője, akit nagyon szeret. Tök szerencsés, én azt vallom, mert mindig, ha róla beszél, csillog a szeme és szinte mindig mosolyog. Ő úgy érzi, hogy megtalálta élete szerelmét, akivel meg szeretne öregedni. Ki akarhat ennél többet? De amennyire úgy gondolja, hogy párban élni a legjobb dolog a világon, annyira lenézi a szingli embereket. Főleg a pasikat. Mert azok a pasik nem tudják komolyan venni az életet és csak meg akarják dugni a csajokat és továbblépni - gondolja ő.
Nem tudtam hova tenni ezt a megjegyzést, mert egy ilyen kijilentést nem vártam volna tőle. Vagyis minden pasi, akinek nincs barátnője, az csak azért nem is akar, hogy minél több csajt dugjon meg, és minél komolytalanabb életet éljen!? Na ne már. Ez akkora hülyeség, amekkorának hangzik.
Mai rohanó világunkban az életbenmaradás mellett a párkeresés is egyfajta küzdelem és kihívás. Hiába élek egy 2-3 milliós városban, nem sokkal könnyebb megtalálni azt az embert, akit el tudok hosszútávon viselni, akit tudok szeretni, akivel jó elmenni vacsorázni, vagy bemutatni a haveroknak. Vajon mi emberek lettünk válogatósabbak, vagy a világ változott meg? Régen is ennyire macera lett volna nagyapáinknak megtalálni nagyanyáinkat, ha nem segítettek volna be a szülők a párválasztásba? Nekünk is kellene egy kis löket. De kitől? És az mire lenne jó?
Ez a fenenagy szabadság oda vezet, hogy néha 30-35 évesen is egyedül vannak az emberek. De ezt a szabadságot és nem adnám fel. Nekem így jobb, mintha megmondanák, hogy ezzel vagy azzal a lánnyal (ill. fiúval) kell leélnem az életem. Még a feltételezés is nevetséges.
Nem sikerült megmagyaráznom az unokatesómnak, hogy ő mennyire szerencsés. 19 évesen megtalálta azt a lányt, akibe 6 év után is halálosan szerelmes. (Én mit csináltam 19 évesen? Akkor még a tesóm sem tudta, hogy meleg vagyok. Szóval sokat nem tudtam felmutatni.) Ez nem olyan egyszerű, neki mégis sikerült. De van-e joga ítélkezni bárki felett is? Persze, hogy nincs. Főleg nem olyan témában, amiben nincs is tapasztalata, mert az aki 19 éves koráig szingli volt, az nem tekinthető olyan embernek, akinek tapasztalata van a szingliség terén.
Én nem vagyok a konzervativizmus ellen, de néha úgy érzem, hogy hátráltatja néha az embereket. W úgy gondolja, hogy már itt az ideje megkérni a kezét, és feleségül venni. Ehhez először termet kell foglalni, fotóssal egyezetetni és a sok izét megcsinálni, ami öröm is lehet, de ami akár meg is keserítheti az esküvői előkészületeket. Persze W ezzel kezdi a szervezést, megkérni majd ráér később. Így jövő júniusban esküvőre megyek. Lesz, ami lesz.
Nem tudom, mennyire sikerült megvilágosítanom a problémámat, és az is lehet, hogy csak én nem értem ezt a felfogást, bár remélem azért kicsit sikerült. Még egy példa arra, hogy mennyire különbözőek az emberek. Szerencsére.
