Szerdán lesz két hete, hogy gyakorlaton vagyok az egyik legnagyobb állami cégnél. Normális nem vagyok, hiszen nem kellett a diplomámhoz gyakorlatot szerezzek, de nekem kedvem volt egy kicsit dolgozni és legfőképpen referenciákat szerezni, hiszen, aki járatos a van-egy-diplomám-és-most-dolgozni-akarok szituációban az tudja, hogy az egyetemi diploma mellett még 3 év szakmai tapasztalatot is kérnek a cégek (amit talán az Ecseri piacon tudok megvenni).
Egy árva kanyit sem kapok ezért a hónapért (mert csak júliusban vagyok itt), de azért nem bántam meg, hogy itt vagyok. Legalább hasznosan telnek a napjaim. A munkába nem halok bele (és ezt néha tényleg sajnálom, mert szívesen dolgoznék többet, hiszen néha uncsi a semmittevés)
A munkatársak nagytöbbsége nagyon rendes. Főleg lányok vannak itt, hiszen a pénzügyi részen dolgozok, így ez nem olyan meglepő. Ezek a lányok nagyon csinosak is, amit csak úgy mellékesen jegyzek meg.
Van cserfesszájú, nagyonjófej, aki mindent elmesél arról a pasiról, akivel alig egy hónapja van együtt, és nem zavarja, hogy nekem mondja el. És engem sem zavar, hogy elmondja. Szinte bármiről lehet vele beszélgetni. Van olyan lány is, aki elsőránázésre olyan, hogy megtartom a három lépés távolságot, de azután be kellett látnom, hogy a szép és vonzó lányokról alkotott sztereotípiám (miszerint az ilyen típusú csajok valószínűleg ridegek is) megdőlni látszik. És én ennek nagyon örülök. A sztereotípiák arra valók, hogy döntögesség őket. Van olyan is, aki első pillanattól mosolyog és minden pillanatban azt sugározza magából, hogy minden szuper. Van büdös lány is, akit nem nagyon bírnak a többiek. És én sem vagyok oda érte. Ő csak egy hónapja van itt, és még próbaidőn van, de már mindent kritizált, amit lehet. Szóval nem a kedvencem, de szerencsére nem vagyunk egy szobában.
A főnök nagyon rendes. Olyan típusú nő, aki az elején megtartja a kellő távolságot, de amint megismer, már minden korlát felborul, és belazul. Most már belazult. Nem tartott olyan sokáig , mint első nap gondoltam.
És... És...
Ami a legnagyobb hír...
Hogy kaptam állásajánlatot a cégnél egy hét után.
Nem kis dolog. Így még pénzt is kapnék. Szeretek itt dolgozni. Van légkondi, jófejek az emberek, közel van a lakáshoz és állami cég. Választ még nem adtam, de azért örülök, hogy elindultam a dolgos emberek útján.
Így most az MSc előtt egy kicsit még pénzt is keresek. Szükségem is van rá, mert most a legújabb tervem az, hogy Bécsben szeretnék lakni. Azóta a szombat óta szinte alig tudok másra gondoni. Persze ez még egy olyan messzi álom, mint az egyetem vége, de legalább a terv megvan. Ha látom a célt, akkor az út már szinte gyerekjáték. Erre szokták mondani, hogy
A cél szentesíti az eszközt
de jó lenne ha azok az eszközök bizonyos korlátok között maradnának. Mára ennyit a közhelyekről, már ez az egy is nagyon zavar, de most ide kellett.
Nem akarok semmit elkiabálni, de szívesen venném, ha augusztusban már aláírhatnám a szerződésemet, és akkor szeptembertől már dolgozhatnék is, addig pedig vissz van még az augusztus, ami egy másik gyakorlat egy másik cégnél.
Xoxo
