Krisz és én december elején ismertük meg egymást. Nem volt olyan különös első találkozás, amikor forr a levegő és izzik minden körülötted. Ugyanis mi ketten egy csetportálon szedtük fel egymást egyéjszakás kalandra. Nem akart egyikünk sem többet annál, mint ami azon az estén történt: csak egy eszméletlen jó szexet (és ez össze is jött). Arra már nem emléxem, hogy ő kattintott rám, vagy én őrá, de minden úgy zajlott, mint ahogy ilyenkor történni szokott. Találkoztunk, röviden beszélgettünk és a lényegre tértünk. Ezután ő hazament (ugyanis ő jött hozzám).
Na és ekkor történtek olyan dolgok, amik nem szoktak velem megesni az egyéjszakás kalandjaim után. A menet általában az, hogy én automatikusan letiltom őket, hogy ne beszélgessek többet velük, illetve, ha még egyszer egymásra akadnánk, akkor jelezzen az MSN, hogy ő már ismerősöm. De Kriszt nem töröltem, sőőőt, felmentem MSN-re, hogy megnézzem, esetleg ő is ott van-e. És ott volt. Beszélgettünk még órákon keresztül és végülis akkor ismertük meg egymást. Én sokkal óvatosabb vagyok ilyen téren, ugyanis nem mondom meg az igazi nevem és még egy másik MSN-címem is van direkt erre a célra. Így a valódi nevemet csak hetekkel később tudta meg.
A hosszú beszélgetés után egy hétig nem jelentkezett. Én nem szeretem, ha valaki felültet (annak ellenére, hogy én csináltam már ilyet), ezért ráírtam, hogy miért nem tudja megmondani, hogy ennyi volt. Később kiderült, hogy 40 fokos lázban égett és alig bírt megmozdulni, ezért is nem volt MSN-en. Őszintén szólva örültem, hogy nem dobott ki.
Mikor meggyógyult én akkor éppen haza kellett utazzak a Balatonra, mert rég nem voltam otthon sem. De mikor visszajöttem vasárnap, akkor már tudtunk találkozni. Nem vagyok szexmániás, de szeretem a szexet. Krisz viszont beszélgetést kezdeményezett és ha eddig úgy éreztem, hogy találtam valakit, akivel jókat lehet szexelni ezután, akkor ott abban a pillanatban kezdtem rájönni, hogy ez a fiú érdekes és jópofa is. Hosszan beszélgettünk mielőtt ágynak estünk volna. Innen egymást követték a napok és egyre sűrűbben találkoztunk.
A fordulópont nekem akkor jött el, amikor megkért, hogy aludjak nála. Eddig nem szoktam másnál aludni, és nem is nagyon ment, ezért finoman elmondtam ezt neki és aznap még hazajöttem. Magamban meg kellett emészteni ezt a dolgot és átgondolni, de úgy gondoltam, hogy túl sokat filózok ezen és ez nem mindig jó, ezért másnap már nála aludtam. Nagyon jó volt.
Karácsony előtt Prágába utaztam a családommal, így ott csak telefonon tartottuk a kapcsolatot. Minden nap SMS-eztünk és egyszer egy nap beszéltünk is. Nagyon hiányzott, pedig akkor csak 2-3 hete ismertem meg.
Én a családommal töltöttem a karácsonyt, de 23-án este még tudtunk találkozni. Krisz a szilvesztert nem Pesten töltötte, hanem külföldön néhány barátjával, ezért még az indulás előtt újra Pesten voltam, hogy láthassam.
Hihetetlen, de mégis igaz, hogy így ismerkedik meg két ember. A kémia lassan kialakult és beleszerettem. Még az is nekünk kedvez, hogy három utcával arrébb lakik, így nem kell arra időt fordítani, hogy átmenjünk egymáshoz. Ez a jó a belvárosban.
A külön töltött kis idő alatt mindketten át tudtuk gondolni, hogy mit is szeretnénk egymástól. Nekem ez az első komoly kapcsolatom és Ő is azt mondja, hogy így még nem érzett senki iránt. Szóval január óta hivatalosan is együtt vagyunk. Hogy ez mit takar, az a mi esetünkben elég különös, de nekem elég, hogy csak én kellek neki és nekem is csak ő.
Nem járunk természetesen kézen fogva az utcán, mert ez még nem ebbe az országba való, de aki fontos nekem az tudja, hogy ő az én barátom/pasim.
folyt. köv.
